38. Mit keresel itt?

Sziasztok!

Jaj, miért van olyan érzésem, hogy nagyon fogtok utálni a rész elolvasása után, esetleg közben? Az mentség, ha azt mondom, nem így terveztem? Mármint... Igazából nem is terveztem meg, és ez így elég ijesztő. :D Konkrétan Jasmine alakította így a saját sorsát, nekem pedig már túl sok beleszólásom nem volt, és csak leírtam. Uh.

Azért... Őszintén remélem, hogy nem utáltok meg nagyon, és megtiszteltek néhány sorral, hisz elképesztően kíváncsi vagyok a véleményetekre.

Mindenesetre személy szerint imádtam ezt a részt, hát még majd a következőt...

Imádlak Titeket, egytől-egyig,

J. xx

Liam végül egy utolsó csontropogtató ölelés, és az ezredik „köszönöm” elmotyogása után utamra enged, és visszamegy nyáladzani a barátnőjével. Természetesen a „nyáladzás” kissé erős kifejezés arra, amit ők csinálnak, hisz lényegében csak ölelkeznek és mindenféle szerelmes marhaságot suttognak egymás fülébe. Nem mondom, hogy nem édesek, mégsem vagyok most épp szerelmes hangulatban.

Vagyis… Oh, Isten sem tudja már, milyen hangulatban vagyok, már saját magam sem vagyok képes megérteni.

- Aranyosak, igaz? – érzem meg valaki karját a vállam felett, oldalra fordítom a fejem, miközben megugrom kissé ijedtemben.

- Harry, a szívbajt hozod rám – hüledezek, mire csupán villant rám egy gödröcskés mosolyt. Gyűlölöm, hogy ennyivel képes jóvátenni bármit, de nem szólok semmit, csupán megforgatom a szemeim.

- Van kedved tán… - kezdi, de egy hangos kiáltás elnyomja a hangját. Fejem automatikusan az ordibáló személy felé fordul, s testem követi azt, ezzel Harry karja lehull a vállamról.

- Kyle? – hőkölök hátra, s ha Haz nem áll még mindig mögöttem, elképzelhető, hogy el is esem döbbenetemben, így viszont erős karjai épp időben tartanak meg.

- Jasmine! – kiáltja változatlan hangerővel, mire kérdőn nézek rá. Gőzöm sincs, mégis mit keres ő itt. Mit keres itt pont most.

- Miért vagy… - adnék hangot gondolataimnak, de hirtelen közelebb lép, ezzel belém fojtva a szót. Ösztönösen hátrálok, és csak ekkor tűnik fel, hogy Harry már nincs közvetlenül mögöttem. Óvatosan hátranézek a vállam felett, így látom, hogy a zöldszemű angyal pár méterrel hátrébb áll, de figyelő tekintetével minden mozdulatom lesi.

- Mit csinálsz te itt? – nézek rá határozottan, hisz nem szerepelt a meghívottak listáján, és még csak nem is értesítettük a buliról. Sőt, azóta nem is beszéltem vele.

- De kis harapós valaki – újból közelebb jön, de ezúttal nem hátrálok meg, nem szeretném, hogy lássa, megfélemlít. Lehet, hogy egyszerűbb, vagy esetleg sokkal ésszerűbb lenne odarohanni Harryhez, és a háta mögött megbújva végignézni, ahogy szétveri őt, mégsem teszek így. Bizonyítani szeretnék, legfőképp magamnak, és különben is. Társaságban nem tehet velem semmi olyat, ha viszont mégis megpróbálkozna bármivel, tökön rúgom a bakancsommal. Ha másban nem is, abban teljesen biztos vagyok, hogy nyöszörögve rogyna össze.

Állja határozott pillantásom, a szeme egészen feketének tűnik, mikor nem vetül rá semmiféle villogó neonfény, akár ijesztőnek is mondható, mindenesetre nem szívesen találkoznék a tekintetével egy sötét sikátorban.

- Megleszel Jas? – a lélegzet bennem akad, mikor megérzek egy meleg testet a hátamnak feszülni. Amint észreveszi, hogy újból megijesztett, Harry gyorsan hátrébb lép egy aprót, de még mindig jócskán az aurámban tartózkodik. – Hoznék inni valamit – érzem a bőrömön forró leheletét, a hátam libabőrözni kezd, óvatosan oldalra fordítom a fejem, majd bólintok.

- Siess vissza – motyogom, megpróbálva figyelmen kívül hagyni, mégis mennyire félreérthető a helyzetünk. Figyelemelterelésképp nyelek egyet, de még ez is túl bensőségesnek hat, és fokozza a vágyat, melyet Harry testéből érzek áradni.

- Igyekszem – suttogja immáron a fülembe, ajka hozzáér a fülcimpámhoz, majd nemes egyszerűséggel hátrébb lép, és mint aki jól végezte dolgát, átszlalomozik a tömegen, és még látom göndör fejét eltűnni a konyhaajtó mögött.

- Gyere táncolni – a kábultság miatt észre sem veszem, hogy Kyle is befurakszik a személyes terembe, majd erősen megragadja csuklóm, és időt sem hagyva a válaszadásra maga után kezd húzni. Az utolsó kéz, melyet magamon éreztem, Harryé volt, és az övé után Kyle tenyere ijesztően aprónak tűnik, furcsa érzés, hogy tenyere alig egy centivel nagyobb, mint az enyém. Túl visszataszító, egyszerűen nem tetszik.

Míg a kezeik közti ellentéten agyalok, észreveszem, hogy megáll, és felém fordul. Nem akarok vele táncolni, de nincs más választásom, talán, ha végigugrálok vele egy hülye dalt, végre békén hagy, és elhúz oda, ahonnan jött.

Vagy még messzebbre.

A DJ furcsa gyorsasággal keveri le az eddig bömbölő remixet, és megszólal egy kísértetiesen ismerős dallam, bár lényegesen másképp, mint ahogy az eredeti hangzana. Nem egyszer hallottam már ezt a dalt, Niall-nek köszönhetően, hisz eléggé bírja Demi Lovato dalait, és mióta megjelent az új album, megállás nélkül képtelenek vagyunk azt hallgatni.

Igazából a szám, és a szövege pont passzol a jelenlegi helyzetemhez, aminek hatására egy vigyor suhan át az arcomon, amit Kyle nagy valószínűséggel bátorításnak könyvel el, hisz közelebb lép, kezeit pedig a derekamra tapasztja.

Legszívesebben letépném magamról azokat az idegesítő kezeket, és felrohannék az emeletre, ahol addig sikálnám magam, amíg még csak a mocskos ujjak emléke is nyomtalanul eltűnik az elmémből. De nem teszem, és csupán azzal nyugtatom magam, hogy ez az egy dal, és szabad vagyok, ő pedig eltűnik majd. Végleg.

Tudom, legbelül tudom, hogy ez cseppet sincs így, mégis szükségem van erre a gondolatra ahhoz, hogy ne hányjam nyakon őt.

Közelebb von magához, és csak ekkor veszem észre, hogy mennyire is instabil az állása, s hogy valójában seggrészeg. Tudván, hogy én vagyok fölényben, magabiztosság önt el, egészen addig, míg a fülemhez nem hajol, és suttogni kezd.

- Szóval, összemelegedtél ezzel a göndörrel? – lehelete bűzlik az alkoholtól, és azzal, ahogy a fülembe suttog, bemocskolja azt a területet is, ami legutóbb Harry mentolos lehelete miatt lúdbőrözött.

A hideg végül is most is kiráz, csak nem a jó érzéstől, sokkal inkább az undor váltja ki belőlem. Ijesztő, hogy mennyiben eltér a két, szinte egyforma érzés.

- Nem melegedtem össze senk… - kezdem visszautasító hangnemben, de újra a fülembe motyog. Már megint belém fojtja a szót, amiből egyre jobban kezd elegem lenni.

- Majd én segítek kiverni őt onnan – mondja, de a nyelve megbotlik a mondat közepén, ezáltal eléggé nevetségesen hat az amúgy talán fenyegetőnek szánt mondat.

Keze felfedezőútra indul, először csak a hátamon, majd a derekamon simít végig, majd szeretne lejjebb is menni, de még időben elkapom azt.

- Ne csináld – fortyogom, mire csak hitetlenül felnevet.

- Mit? Talán ezt? – kérdezi pofátlanul, majd ujjaival keményen megszorítja a derekam. – Vagy esetleg ezt? – lejjebb simít, mire nyöszörögve próbálok kibújni a szorításból, de nem egyszerű. Ha nem tudnám, ha nem látnám, és ha esetleg nem lenne akadozó a beszéde, észre nem venném, hogy be van rúgva, hisz a mozdulatai túl határozottak egy részeg emberéhez képest.

- Ne – mondom a leghatározottabban, ahogy ebben a helyzetben kitelik tőlem, és megpróbálom meglökni a mellkasánál, de meg sem mozdul. Fájó elismernem, hogy a mérleg az ő javára billen, hisz míg nem figyeltem, ügyesen behálózott, most pedig már szándékában sincs elereszteni.

- Kyle, kérlek, hagyj – kiáltom immár hangosabban, mikor ajkai a nyakamra tapadnak, s kíméletlenül szívni kezdik az érzékeny bőrt. Belemarkolok újabban rövidre nyírt hajába, és megpróbálom elhúzni őt, de a helyzet még mindig előnytelen számomra, így képtelen vagyok rá.

- Ne – nyögöm elhalóan, de kétlem, hogy meghallja, túlságosan is lefoglalja a bőröm kiszívása.

- Nem hallottad, hogy mit mondott? – hallok meg nem is olyan messziről egy fojtott hangot, majd Kyle és az undorító pióca szája néhány pillanaton belül lerepül rólam. Szó szerint.

Pár pillanatomba telik feldolgozni azt, ami körülöttem zajlik, minden olyan gyorsan történik. Az egyik pillanatban még satuba fog az ölelése, karjai fojtón szorulnak körülöttem, a másikban pedig már a pólója nyakánál fogva falnak szegezve tátog, kapkodja a levegőt, miközben Harry gyilkos tekintettel mered rá.

Ajkam kiszárad, pillantásom megakad Haz tökéletesen kidolgozott hátán, majd félretéve az ámulatot, a döbbenetet, és a Kyle felé irányuló gyűlöletet, kissé szédelegve botladozom oda hozzájuk, a fal mellé.

- Harry, hagyd – kérem, mikor odaérek melléjük, és megpillantom Kyle eltorzult, egyre zöldülő fejét. – Nem kap levegőt, Harry – mondom, küszködve a könnyeimmel, valamint a szédüléssel, ami időközben erősen kezd maga alá temetni.

- Az előbb pedig te nem kaptál levegőt, vagy az már nem izgat? – hangja elfúl a gyűlölettől, izmai újból megfeszülnek, ahogy még szorosabban szegezi őt a falhoz.

- Harry – teszem a kezem a felkarára, ami most, hogy izmait használja is túlságosan nagynak tűnik apró tenyeremhez viszonyítva. Szabad ujjaim a halántékomhoz szorítom, a világ forogni kezd velem. – Harry – az eddig övét szorító kezem lehull róla, egyre kevesebbet látok belőle, de próbálok koncentrálni, és nem összeesni ott helyben.

Már nem vagyok biztos abban, hogy csak a képzeletem játszik velem, vagy esetleg tényleg rám pillant-e, egyre több a fekete pont, valószínűleg leesett a vércukrom, esetleg túl sokáig tartottam vissza a levegőm Kyle szorítása miatt. Szó szerint kiszorította belőlem a szuszt.

- Harry rosszul vagyok – nyögöm halkan, nagy valószínűséggel már meg sem hallja, nem tudom, mit is válaszol, homályosan észlelem, ahogy elengedi a falhoz szegezett gyökeret, aki fuldoklón kezd köhögni, majd Harry erős karja értem nyúl, abban a pillanatban pedig a világ elsötétül, de a kemény koppanás, amire számítok, végül mégsem következik be.