Sziasztok!
Bár erősen közeledünk már az éjfél felé, azért még mindig szombat van, én pedig itt vagyok a résszel.
Különös hozzáfűznivalóm most nincs, talán csak annyi, hogy azt hiszem, visszatértem. Talán. Remélem.
Mindegy, boldog nőnapot nektek, és hatalmas ölelés mindenkinek! <3
J. xx
Befekszem az édességes
csomagokkal telepakolt ágyamba, majd a kezénél fogva gyengéden magammal húzom a
vonakodó lányt, aki aztán határozott mozdulatom utóhatásaként rám esik.
Tenyereivel a mellkasomon megtámaszkodva tornássza kicsit feljebb magát, majd kissé
még megilletődve emeli rám barna szemeit, miközben formás ajkai elnyílnak.
Gyönyörű, egyszerűen csak
felfoghatatlanul gyönyörű, a legjobb az egészben pedig az, hogy ezzel még saját
maga sincs teljesen tisztában.
Mosolyogva nézek rá, majd ő töri
meg a szemkontaktust, halkan kuncogva fúrja arcát a pólómba, karjaim külön
életre kelve mozdulnak, s körkörösen simogatni kezdik a hátát.
Nem vagyok tudatában semminek,
nem érzem az idő múlását, sőt még az sem izgat különösebben, hogy egy zacskó
chips-et épp péppé darálok, hisz rajta fekszem.
Nem gondolkozom, nincs rá
szükség, most minden olyan egyszerűnek tűnik. Sehol nincs már a pár nappal
ezelőtti közöttünk ugráló feszültség, Jasmine nyugodtan szuszog, még mindig
rajtam fekszik, de egyáltalán nem zavar, olyan könnyű, és apró, hogy szinte
észre sem veszem az engem nyomó súlyát.
Nyoma sincs az akkori
idegességemnek, és a kétségbeesésnek, amit az okozott, hogy nem szólt semmit.
Elmondtam mindent, kitálaltam az érzéseim, ő pedig konkrétan megkukult.
Könyörögtem, hogy mondja ki, de nem tette.
Ott hagytam.
Aznap éjjel alig aludtam két
órát, az agyam folyamatosan kattogott, magam hibáztattam mindenért, végül arra
jutottam, hogy valószínűleg túl sok volt neki ez így egyszerre. Nem kellett
volna így rázúdítanom mindent, így is elég már az a súly, ami azokat a vékony
vállakat nyomja lefelé.
Így is sok számára az, amit
elszenvedett, és akárhogy is próbáljuk a srácokkal összeolvasztani a törött
darabjait, még mindig elég gyenge, és néhány szótól képes lenne újra lebillenni
a szakadék széléről.
Próbáljuk összekanalazni őt a
padlóról, és úgy érzem sikerülni fog, csupán ez az egész még túlságosan
ingatag.
Emiatt pedig több órányi
forgolódás, és egy összetúrt ágynemű eredményeképp kiokoskodtam magamból azt,
hogy hagyom ezt az egészet.
Hogy most inkább nem erőltetem, s
– amennyiben ő is úgy gondolja – kimondja majd.
Mert, bár ő nem is, én
teljességgel biztos vagyok abban, hogy viszonozza az érzéseimet. Nem, nem
szeret, még.
A hangsúly pedig a „még” szócskán
van, ő maga sincs tisztában az érzéseivel, viszont az a néhány elkapott
pillantás, és vágyakozó sóhaj, amit hallanom enged… Nos, ezek miatt jutok arra
a következtetésre, hogy érez valamit.
Maga sem tudja, hogy mit. Én sem
tudom, hogy mit, viszont biztosan érzi azt a parazsat, ami könnyen lángra
kaphat.
Ott van a parázs, lehetőséget
adva arra, hogy mindent elsöprő tüzet gyújtson belőle, mégsem teszi, talán
azért mert fél attól, hogy megégetné magát.
Hogy a lángok túlságosan magasra
kapnának, ő pedig képtelen lenne kiszabadulni a tűz által nyújtott fogságból.
Fél.
A saját érzéseitől fél.
Csak fekszünk, teste az enyémen,
s talán csak pillanatok telnek el, mégis annyi minden száguld végig az agyamon,
hogy hosszú óráknak érzem.
Pár pillanat, s Jas már le is
gördül rólam, a hátára fekszik mellettem, majd fájdalmas grimasszal az arcán nyúl
bal kezével a háta mögé, és halkan érthetetlen szitokszavakat motyogva húzza ki
maga alól a Pepsi-s dobozt.
Röhögve nézek rá, mire a vállamra
csap.
- Nem röhög, együtt érez – szid le
játékossággal a hangjában, mire vigyorom még szélesebb lesz, de kérésére abbahagyom
a nevetést, amit ő csupán egy bólintással nyugtáz.
***
- Megkérdezzem, miért van meg
neked az Oroszlánkirály DVD-n, vagy
inkább nem akarom tudni? – értetlenség suhan át az arcán, mikor egy egyszerű
mozdulattal kikapom a polcomon sorakozó filmek közül a mesét.
- Van egy nővérem – teszem fel
védekezőn a kezeim, miközben kipattintom a műanyag dobozt, és odasétálok a
tévéhez.
- Ugye tudod, hogy ez nem
mentség? – nevet fel halványan, grimaszolva ránézek, minek hatására kacagása
betölti a szobám.
Önkéntelenül is elmosolyodok a
látványra, édes látványt nyújt az ágyamban, párnák közt feküdve, és angyali
nevetése csak rátesz minderre egy lapáttal.
- Miért olyan vicces ez? – teszem
fel költői kérdést, miután betettem a filmet, és ráérősen visszasétálok hozzá.
- Semmi, csak… Te nem tűnsz olyan
srácnak, aki Oroszlánkirályt néz – egy
kívülállónak talán úgy tűnhetne, mosolya lehervaszthatatlan, én mégis ismerem
már annyira, hogy nagyon könnyen változik a hangulata.
A következő pillanatban
elképzelhető, hogy elpattan nála a cérna, és zokogni kezd.
Elég csupán egyetlen szó…
- Oroszlánkirályt mindenki néz – tisztában
vagyok vele, hogy indoklásom nem túl helyét álló, viszont elég csupán ránéznem,
és az agyam okosabbik – vagyis a kisebb - fele is meghülyül, szóval a
jelenlétében teljes mértékben megőrülök.
- Meg egyébként is… - kezdenék
magyarázni, miközben mellé mászok, de lepisszeg.
- Css – teszi a mutatóujját a
szája elé, csupán nyomatékosításképp.
- Befogtam – közlöm, mire a
vállamra csap, hisz a képernyőn már felvillan a Walt Disney palota.
- Kezdődik – suttog, mikor felcsendül
a főcímdal, és a képernyőn felvillannak az első képsorok, de mivel még csak a
zene szól, úgy gondolom, ez a megfelelő pillanat, hogy nekiálljak kibontani a
chips-et, ami fülsiketítő zörgésével elnyomja a mese zaját.
- Ez most halál komoly? – néz rám
fájdalmas kifejezéssel az arcán, mire csak vállat vonok, és folytatnám a
bénázást, ha nem kapná ki a kezeim közül a csomagot, és ki nem bontaná egyetlen
laza mozdulattal.
- Meglazítottam – ráncolom a
szemöldököm, képtelenség, hogy ő előbb kibontotta, mint én.
- Ha befőttes üveg lett volna,
azt mondom, oké, de a chips-es zacskót nem lehet meglazítani.
- Én képes vagyok rá – lemondóan felsóhajt,
mikor látja, hogy ennyivel lezártnak is tekintem a beszélgetést, és tekintetét
visszavezeti a képernyőre.
Mosolya nem halványul a film
végéig, és a gyermekded csillogás a tekintetében sokkal fiatalabbá tesz őt,
mint amennyi valójában.
Úgy érzem, egy védtelen kislány
fekszik épp a karjaim között, ami miatt felébred bennem a védelmező ösztön, és
igazán tudatosul bennem, hogy vigyáznom kell rá.
Hogy én vagyok az egyetlen, aki
igazán vigyázhat rá.
Szia! Nézz be a blogomba, egy kis meglepetés vár ;) http://catand1dinmylife.blogspot.hu/
VálaszTörlésSzia Drága!
TörlésKöszönöm szépen, édes vagy. (:
J. xx
Imádtam, egyszerűen huuuhhh.... azt se tudom, hogy mit mondjak erre. Az egész olyan -keresem a megfelelő szót a plafonra nézve :) - nagyszerű.
VálaszTörlésDrága!
TörlésKöszönöm szépen. (:
Imádás, J. <3
Nem igaz máár.. egy baszott hosszú, és kivételesen sokatmondó kommentet pötyögtem be TELEFONRÓL, és eltűnt. csak így huss! És ezt még vasárnap, és kettő nap kellett, hogy lenyugodjak, na meg géphez jussak.
VálaszTörlésAmúgy igen! Nekem kifejezetten azért tetszik mert nem sok párbeszéd van benne, de mégis valamiért sokat mondóóó :DDDD (AKAROK EGY HARRYT)
És én is imádom az Oroszlánkiráályt és kedvem van most azt nézni.. de csakis miattad. >.< Nagyon jó lett, hamar kövit, bocsi a rizsázásért.. Bah, de én ilyen vagyook :DDD
(Kár, hogy személyesen nem ismerleeek, azt hiszem jót röhögnénk néha egymáson :// )
UI: Puszii :D
Drága!
TörlésEsküszöm, hiányoltam már a kommented. De most halál komolyan. :D
Igen, én is nagyon, nagyon, sőt elképesztően akarok egy Harry-t, olyan édes.
Köszönöm szépen, és igyekszem vele, valamint most már kapargatom is össze magam valamennyire. :DD
(Kár bizony, viszont ha megdobsz egy fb profillal, azt igazán megköszönném. :) Biztos ellenénk:D )
Imádlak, J. <3
:DD www.facebook.com/nrebi99
TörlésKomolyan, én most is vagy 3-szor frissítettem, hogy írtál-e már választ :DDDD
Azé, elvagyunk így kommentben :DDD
Remélem nem okoz majd csalódást a hülye fejem, és ha lesz egy jelölésed, akkor az én vagyok. :D
TörlésNagyon jó lett, gyönyörűen megfogalmaztad már-már elérzékenyültem..:)
VálaszTörlésVárom a következő részt, és azt hogy Jasmine bevallja sz érzéseit!;)
Sok puszi és ölelés!<3
Adri xx
Drága!
TörlésKöszönöm szépen, és azt már én is igazán várom. Nem mondok semmit, viszont azt biztosíthatom, hogy nem egy szokványos "vallomás" lesz. :D
Hatalmas ölelés,
J. <3 <3