Sziasztok!
Nos, nem tudom, nem igazán vagyok megelégedve most ezzel a résszel, úgy érzem, tudtam volna jobbat is, viszont elég szarul vagyok, szerintem már megint beleestem ebbe a vírusos genyába, és ha a közérzetem kihatott most a részre, akkor bocsánatot kérek.
Bár mondjuk, ettől függetlenül azért a fejezet vége egy nagyon kedvenc jelenet számomra, mert imádom Liam karakterét. :)
Jó olvasást, és betegségmentes hetet kívánok mindenkinek.
J. xx
Harry olyan erővel vágta be az
imént az ajtót, hogy az visszacsapódott a lendülettől, és résnyire nyitva
maradt. Nem vagyok képes odamenni, és becsukni, már nem is érzékelem a
külvilágot, lerogyok a földre, miközben összegörnyedek a zokogástól. Gőzöm sincs,
mi történik körülöttem, és mégis mennyi ideje kuporgok már a padlón, hátam az
ágy oldalának vetve, nem érzékelem az idő múlását, így meg sem tudnám mondani
mikor - talán órákkal később – érzek egy hatalmas tenyeret a hátamra simulni,
majd a karok tulajdonosa gyengéden átölel, felsegít az ágyra, és az ölébe húz.
Remegve, levegőért kapkodva bújok
közelebb hozzá, az illata ismerős, és biztonságérzettel tölt el. Ölelése
kellemes, nyugalmat árasztó.
Liam.
Nem eresztem, ujjaimmal a pólója
nyakát markolászom, míg ő türelmesen dörzsölgeti a hátam. Nem szól semmit,
arcát a hajamba temeti, majd néhány hosszú, átsírt perc múlva egy puszit hagyva
a tarkómon hátrébb húzódik.
A karjai közt jelentős mértékben
csökkent a sírógörcsöm, bár a gombóc még mindig ott van a torkomban,
megnehezítve a levegővételt.
- Elmeséled? – kérdez rá újabb
hosszú percek múltán, mire csak közelebb bújok hozzá. A válasz számára
egyértelmű; nem most. Nem sokára
talán, viszont per pillanat képtelen vagyok beszélni róla, és félő, hogy ha nekiállnék
elregélni neki ezt az egészet, újra bőgés lenne a vége.
- Rendben – motyogja, beigazolva
az előbbi feltevésem, miszerint egy mozdulatomból képes megérteni a
mondanivalóm.
Ismer.
- Hiányzik An – közlöm reszketeg
hanggal. Nem tudom, miért mondtam ezt most - hisz nem is kifejezetten emiatt sírok -, de úgy érzem, ezt a fajta érzést
Liam-en kívül senki nem képes megérteni.
- Nekem is Picur – megszólítása
hallatán újból szivárogni kezdenek a könnyeim, hisz rég hívott már így.
- Az összes hülye dolga hiányzik.
Még az is, hogy Minnie-nek hívjon, pedig úgy gyűlöltem. Most pedig az egész
hátralevő életem odaadnám csak azért, hogy újra átölelhessem. Aj, Li, annyival
könnyebb lenne minden – az őt ölelő kezem remegni kezd a feszültségtől,
egyszerűen csak utálom már ezt az űrt, amit itt hagyott maga után. Mégis, hogy
képzelte azt, hogy itt hagyhat?
- Hívjalak Minnie-nek? –
hangjában szomorúság bujkál, mégis mosolyog. Ahogy a szemeibe nézek, fájdalmat,
és mégis valamiféle békességet érzek, hisz tudom, ő is ugyanazzal az ürességgel
küzd, amivel én. Ő is ugyanazzal a semmivel
harcol, amivel én is. Azzal az űrrel, amit Andy hagyott maga után.
- Hívnál? – jelenik meg halvány,
törött mosoly az arcomon, minek hatására csoki színű szeme felcsillan, és
szinte vigyorral küszködve húz magához.
- Ha az mosolyt csal az arcodra,
az egész világgal annak hívatlak – tudom, hogy nem mond igazat, hisz a világ
nagy része a létezésemről sem tud, mégis jóleső bizsergés leng körbe amiatt,
hogy képes lenne megtenni. Régóta ismerem már, és tudom, tényleg megtenné, hisz
amit a fejébe vesz, azt záros határidőn belül véghez is viszi. Ha nem lenne
ilyen természete, talán most nem tartana itt.
Reményvesztett nevetés tör fel az
ajkaimból, hisz tudom, ezen túl minden adandó alkalommal Minnie-nek hív majd.
Igen, iszonyat ciki név, és még
most sem tudok rájönni, hogy An mégis, hogy a viharba silabizálta ki a Jasmine
szóból egy mesefigura nevét, mégis megnyugtat a tudat, hogy újra felszínre tör
a gyermekkori becenevem.
Mert így talán marad egy aprócska
darab Andy-ből a mindennapjaimban. Mert így már nem félek attól, hogy egy nap
elfelejtek mindent, hisz ehhez az egyetlen apró szóhoz millió emlék kötődik.
Mert így talán nem szükséges
teljesen elengednem őt, s lényének egy darabja örökké velem lesz. Hisz teljesen
elereszteni őt úgyis képtelen volnék.
- Liam – motyogom újabb percek
elteltével, a könnyeim már rászáradtak az arcomra, és bár még mindig nehezen
nyelek, azért képes volt megnyugtatni az, hogy itt van velem.
- Hmm – hümmögi, jelezve, hogy
folytassam.
- Honnan tudtad, hogy szereted
Dani-t? – teszem fel halkan a kérdést, ami megfogalmazódott bennem.
- Egyszerűen csak tudtam – érzem,
hogy összezavarodottan ráncolja épp a szemöldökét hirtelen kérdésem miatt, de
ettől függetlenül mosoly bujkál a hangjában, miközben kedvesen válaszol. – Ezt nem
lehet megmagyarázni, már az első pillanattól fogva éreztem, hogy Ő nem közömbös
számomra. Imádtam, hogy mindig mosolyog. Talán ez, meg a göndör haja szúrt
először szemet. Olyan mintha spagettiből lenne – kuncogása hallatán az én szám
is mosolyra húzódik. Egyszerűen csak jó hallgatni, ahogy valakiről ilyen szeretetteljesen
beszél. – Ez most honnan jött?
Kissé elhúzódok, hogy csillogó
szemeibe bámuljak, majd kinyitom a szám, és bár először azt hiszem, nem jön
majd ki semmi rajta, Liam jelenléte hatására mégis olyan őszinteségi roham tör
rám, mint még talán soha.
- Csak… Én csak nem tudom, mi ez
az izé. Hogy mikor meglátom Őt, elfelejtek levegőt venni, és alig tudom levenni
róla a szemem. Aztán, mikor megölel, összeszorul a szívem, és melegség önt el.
És akkor már el sem kell mondjam, milyen, mikor megcsókol. Komolyan, ha nem
ölelne mindig olyan szorosan, biztos, hogy összeesnék a hülye, remegő térdeim
miatt.
Sosem éreztem még ilyet, Liam, és
kajak megijeszt. Nem tudom, miért érzem magam úgy, mintha pillanatokon belül elájulhatnék,
nem tudom, miért kavarodik fel így a gyomrom, mikor meglátom. Meg, hogy mi ez a
sok idióta légy, ami a hasamban csapkod, mikor a közelemben van. Idegesítő
érzés, de tudod, mi a legidegesítőbb? Hogy kibaszottul élvezem – nem érdekel,
hogy csúnyán beszélek, Li már megszokta, és magamban még több szitkot szórok
konkrétan az egész világra, amiért ilyen dolgok egyáltalán képesek megtörténni
velem.
- Vágysz arra, hogy átöleljen? –
kérdezi, hallom a hangján, hogy tetszik neki a helyzet.
- Igen – válaszolom zavarodottan.
- Mikor meglátod, felgyorsul a
szívverésed?
- Igen, de…
- Hiányzik, ha nincs veled?
- Ja, de ezt most miért…
- Rossz érzés, ha mással látod?
- A létező legrosszabb, de mi ez
az…
- Akkor szerelmes vagy –
kikerekedett szemekkel tolom el magamtól, mindentudóan vigyorog rám, szeme
pimaszul csillog.
- Dehogy vagyok – közlöm magától
értetődően, mintha magát a feltételezést is elképzelhetetlennek tartanám.
- Pedig az vagy – még mindig
vigyorog, ami egyre jobban idegesít.
- Liam! – szólok rá hangosabban,
de úgy tűnik, nem izgatja túlságosan, lankadatlan lelkesedéssel bök oldalba.
- Na, és ki a szerencsés?
- Bánom, hogy egyáltalán szóba
hoztam – forgatom meg látványosan a szemeim, mire karját átdobja a vállamon, és
magához húz, miközben alig érezhető puszit nyom a homlokomra.
- Harry – bököm ki halkan, magam
elé bámulva.
- Styles? – tol hátrébb újból, és
meglepett arckifejezéssel bámul rám.
- Nem, baszd meg, a Potter –
nézek komolyan a szemébe, mire a fejét rázva elröhögi magát.
- Idióta – nyögöm, mikor olyan
hévvel ölel át, hogy rám dől, én pedig elveszítve az egyensúlyom kecsesen
lefordulok az ágyamról. És mivel Liam még mindig rajtam csimpaszkodik, gurul ő
is velem. Szépen körülírva elég jól hangzik, amúgy viszont annyi történt, hogy
nemes egyszerűséggel rám borult, és átrendezte kissé a belső szerveim.
Még mindig a földön fetrengek,
drága barátom tetemes súlya alatt vergődve, ő pedig természetesen még mindig
képtelen leszállni rólam.
- Hány kiló vagy, hatszáz? Húzzál
már le rólam, összeszakadok – lököm le kicsit sem kedvesen magamról, minek hatására
végre legördül rólam, én pedig egy nagy levegőt véve konstatálom, hogy semmim
nem tört el, és minden bordám épségben van, aztán szinte egyszerre fordítjuk
fejünket egymás felé, és ott, egymás mellett, a hátunkon fekve a padlón kezdünk
őrült nevetésbe.
Rájövök, hogy iszonyatosan
hiányzott már ez, csak, hogy hülyüljek egy kicsit valakivel.
Nem, nem is igazán a hülyülés;
Liam hiányzott nekem. Ez a Liam, akinek összefutnak a szeme körül
a nevetőráncok, és édes, gördülő nevetése tölti be a szobát, keveredve az én kacagásommal.
Ez a Liam, aki az oldalára
fordul, és fogja a hasát, miközben azt ordibálja, hogy már fáj a röhögéstől.
Ez a Liam, aki most már végre van olyan erős, hogy felhúzzon engem
is a padlóról, hisz ő már túllépett ezen az egészen.
És hiszem, hogy ez a Liam segíteni fog nekem is
kibogozni ezt a szarságot, ami épp történik velem.
Nagyon tetszik, imádom! Per-fect. Gyorsan következőt! Kiraktalak cserére, kiraksz te is? http://follow-your-dreams-megan.blogspot.hu/
VálaszTörlésKöszönöm, és örülök, ha tetszik.
TörlésTermészetesen, már kint is vagy. (:
Ölel, J.
Uuuuh arrrgh blaaaaaa xDDDDDD
VálaszTörléscsakmert fuuuuuh dehianyzott már egy ilyen bolondos fejezeeeet, es igeen ez a gejezet kibaszott cuki lett!! :3 sajnalooom h nemtudok tobbet irniii de telorol vagyok es LONDONBAAAAN meg 3 napig es sietettnek hvoltozzek mert vasarnap del van, en megvpizaamaban fetrengek xDD szovvaaal igy tovabb es koviiit :3 pusziiii es ezervhaka h ilyenkurvavjol irsz :DDDDD
Drágám!
TörlésNagyon nevetek, nem tudom, hogy vagy képes ennyire pörögni mindig. :D
Londonban?! Sajnálom, hogy ilyet mondok, de baszd meg!!! Én is akaroom! *.*
Na jó, most fortyogok magamban egy kicsit, de köszönöm, és azért érezd jól magad. Meg azért majd egy beszámolót írhatnál nekem. :DD
Ölel, puszil, meg minden,
J. <3
Hát az ugy volt, hogy ismerosunk mobdta h februarba megy, akaroke vele menni.. naná hogy alartam, igy most itt vagyok.. minden nap lejarom a labam, de ma volt a lwgjobb.. olyan piac.. candtem town.. lehet hallottalcmar róla.. bazi sok ember bazira egyedi cuccok.. qrva joooooo :333 hallod kezzel festett polo is volt Harry arcaval.. :DDDD de hnap munk a viaszszobrokhoz sz'l waaaaaaaa!!!! XDDD :33 Ugy varoom.. xD amuugy orulook hogy megnevetetlek :P
TörlésEzer pusziiiiii :3333
/bocsi ha elirtam valamit.../
Mindjart foldhz cagom ezt a kibaszott telefont nem ir rendeseeeeen.. xDDD hisztiznii fogok xDDD
Ah, azt a mázlista fajtádat, azt!
TörlésLondon Eye megvolt már? Amúgy nekem is nagy álom, hogy kijussak egyszer, remélem össze is jön majd. :D
Nem tudok mit mondani, egyszerűen kikúrt mázlis vagy, de tényleg.
Ja, és a Milkshake City-be nézz be helyettem is, jó? :D
Szegény telefon. :|
J. xx
Ahaam szerdáán, és végre gépközeleben vagyok muhahahahaaa xDDD
TörlésAm kurva szép volt a kilátáás :DDD
www.nrebi99.blogspot.hu eredetileg ezt a blogot Londonróól írnám na! xDD csak olyan keveset tudok neten lenni h nem megy de van fent pár feji xDDDD
Am meg nekem is nagy álom voolt, és olyan jó kimondani h vooolt :DDD
És okés, talán eljutok oda is.. holnap megyünk a MT-re, aztán kacsát etetünk xDDDDD meg British Múzeum is lehet.. xDD majd megkérdeeem azért, hátha :3
Ezer puszii :3
LÁTNI AKAROM!!
TörlésÓ, mindjárt benézek. (:
Akkor jó kacsaetetést! :D
Érezd jól magad! <3
xx
- Harry – bököm ki halkan, magam elé bámulva.
VálaszTörlés- Styles? – tol hátrébb újból, és meglepett arckifejezéssel bámul rám.
- Nem, baszd meg, a Potter---> kicsordult a könnyem a röhögéstől:'D
Nagyon jó lett, vicces, cuki és elképesztő!:) Várom a következő részt.
Adri xx
Ennek igazán örülök. :DD
TörlésKöszönöm szépen. (:
Ölel, J. <3
A Potteres vicc nálam is tarolt :')
VálaszTörlésMost se időm se energiám hosszú, ömlengős komit írni, csak annyi hogy:
A f *szért kell most egy hetet várnom új az részért!Túl izgi ez ahhoz.
:D
Örülök, ha tetszett, valamint nincs szükségem ömlengős komira, már az is sokat jelent, hogy írtál. (:
TörlésA következőt pedig tegnap tettem, fel, úgyhogy nem kell várnod rá. Csupán az azt követőre. :D
Ölel, J. <3