Sajnálom, hogy ez a rész
Mindenesetre köszönöm szépen, hogy vagytok, és, hogy ennek ellenére is írtok/pipáltok/iratkoztok, tényleg, sokat jelent. <3
Ölelek mindenkit,
J. xx
Nőnek lenni sokszor elég szuper
feladat.
Gondolok itt arra, hogy előre
engednek a buszon, az ajtóban, és minden helyzetben igen előkelő szerepet
foglalunk el. Az emberek udvariasak velünk, mondván törékenyek, gyengék
vagyunk. Szerintem csak szimplán felsőbbrendűek, de persze, nézőpont kérdése.
Tehát általánosságban imádok nő
lenni, viszont a sok jóért cserébe azért minden egyes hónapban van egy olyan
hét, ami gyilkos.
Egy hét mikor semmi sem jó, mikor
semmi sem sikerül, mikor jóval érzékenyebb vagy a kelleténél, és mikor néha
iszonyatosan fáj.
Ha nő vagy, valószínűleg vágod,
miről beszélek, ha mégsem, akkor így jártál, nem fogok most felvilágosítani
senkit, nem az a szándékom.
Nos, a helyzet az, hogy én is
nőből vagyok, és nálam is előjöhetnek azok
a napok.
Ilyenkor ingerült vagyok, fáj a
derekam, a fejem, és csak úgy alapból; ilyenkor ne szóljon hozzám senki, mert
most épp gyűlölök mindent és mindenkit.
***
- De jó szarul nézel ki –
vigyorog rám Niall, mikor belököm magam előtt a konyhaajtót, és félig még csukott
szemekkel, becsoszogok a helyiségbe.
- Csak fogd be, jó? – motyogom,
majd lehuppanok az egyik székre, és az asztalra hajtott fejjel próbálom
kitalálni, hogy akkor most a hasam, a hátam, vagy a fejem fáj-e a legjobban. Végül
arra a következtetésre jutok, hogy valószínűleg mind, egyszerre.
Hallom csapódni a konyhaajtót,
talán Niall ment ki, megunva a savanyú hangulatom, előtte viszont éreztem, hogy
valaki összeborzolja a hajam, mire csak egy vadállatszerű morgást hallattam,
jelezve, senki ne érjen hozzám.
Nem tudom, meddig fetrengek még a
konyhaasztalon, nagyon nem akaródzik felkelni, mikor újra hallom az ajtó
zörejét, majd egy hatalmas, meleg tenyeret érzek a hátamra simulni. Felnyögök,
és hunyorogva nézek arra, aki volt oly bátor, és hozzám mert nyúlni.
- Miért voltál bunkó Niall-el? –
kérdezi, szemei furcsán csillognak.
- Szarul vagyok – közlöm, bár nem
ezt kérdezte, de ez a tény egyben válasz is az előbb elhangzott kérdésre.
- Mi történt? – egy pillanat
alatt vált a hangneme aggódóvá, zöld szemei félénken csillognak, nem tudván,
mire szabad rákérdeznie, vagy épp mire nem.
- Ah, semmi, női gondok, Harry –
valami hülye ok miatt zavarba jövök, és arcom újra az asztallap felé fordítom,
így Haz nem látja a fejem, és csupán valami tompa motyogást hallhat a
mondanivalómból.
- Oh – hagyja el a felettébb
értelmes hang a száját, mire felvont szemöldökkel újra felnézek rá. – És izé…
Fáj valahol? – aggódása, és édes zavarodottsága mosolygásra késztet, amiért
igazán hálás vagyok, hisz ma még nem is igazán mosolyogtam.
- Aha, a derekam.
- Csináljak teát? – ide nem illő
kérdésére hitetlenül elnevetem magam, látszik, hogy nem tudja, mit is kéne
csinálnia, mégis sokat jelent, hogy próbálkozik.
- Nem vagyok béna Harry –
kijelentésemre szórakozottan elvigyorodik, és végre lehuppan a mellettem levő
székre.
- Ó, oké. Akkor, mit szeretnél
csinálni? – néz rám kérdőn.
Furcsállom, hogy tekintete
egyáltalán nem felhős, vagy ellenséges, holott még nem igazán beszéltük meg a
pár nappal ezelőtti konfliktusokat, úgy érzem, ez most valamiféle vihar előtti
csend, viszont ezt a gondolatot próbálom az agyam leghátsó szegletébe száműzni,
és csak élvezni a társaságát.
- Nézel velem Oroszlánkirályt? – csillannak fel a
szemeim, ő pedig hitetlenül elröhögi magát.
- Ha szeretnéd – rázza meg a
haját, majd a kezei segítségével eligazítja azt.
- Mi olyan vicces? – nem bírom ki
mosolygás nélkül, olyan édes, ahogy próbálja a helyükre tenni a rakoncátlan
tincseket, azok viszont nem engedelmeskedvén neki minduntalan újra a homlokába
hullanak.
- Csak nem gondoltam volna, hogy
pont Oroszlánkirályt akarsz velem
nézni.
Most rajtam van a sor, mikor egy
sokatmondó „Oh” hagyja el a szám, majd hagyom, hogy Harry felhúzzon a székből,
és el is indulok, viszont mikor észreveszem, hogy nem követ, érdeklődve
fordulok hátra.
- Mégis mit csinálsz? – nevetek fel
az elém táruló látvány miatt.
Harry, a kezében két csomag
gumicukorral, ugyanennyi mennyiségű chips-sel, kettő doboz pepsivel nekem félig háttal nyújtózkodik a szekrény legfelső polcán
található pattogatott kukoricás dobozért. Magasságának köszönhetően pár
másodperc alatt lekapja onnan azt, majd vigyorogva fordul felém.
- Hozok nasit – közli magától
értetődően, majd állával a konyhapult felé bök, ahol táblás csokik találhatók
egymásra pakolva, jelezve, azokat hozzam én.
Engedelmesen felkapom a csokikat,
majd a kisebb afrikai falunak egy évre elegendő mennyiségű édességgel
felmászunk a lépcsőn, és kérdés nélkül nyitok be Harry szobájába, hisz ott
nagyobb a tévé.
Elég furcsa arcot vághatok, mikor
nemes egyszerűséggel behajítja a műanyag zacskóba csomagolt töménytelen
mennyiségű kaját az ágyába, majd fogja magát, és bemászik közéjük, mert – mikor
intésére sem reagálok – a kezemnél fogva behúz maga mellé.
Nevetve esek a párnák közé, majd a
mellkasán megtámaszkodva feljebb tornászom magam.
A hajam kócos, a szemeim nagy
valószínűséggel karikásak, ő mégis úgy néz fel rám, mintha legalábbis szép
lennék, és abban a pillanatban annak is érzem magam.
Félig Harry mellkasán feküdve, csupán
a pillantásától igazán szépnek, amivel képes velem elfeledtetni a tudatot, hogy
mindjárt szétszakad a derekam.
Nagyon jó lett. nem tudom elképzelni, hogy tudod az érzéseket ilyen valódian megfogalmazni és leírni. ez az ami hiányzik belőlem, de vadul keresem:) Nagyon várom az új részt, Sok Puszi:
VálaszTörlésAdri xx
Drága!
TörlésKöszönöm szépen, édes vagy. Igyekszem. (:
Ölel, J. <3
Szerintem igazán jó lett, imádom mint mindet. Megan
VálaszTörlésKöszönöm szépen, én meg Téged imádlak. <3
TörlésÖlel, J.
Najóóóóóóó... xDDD arghjfjhkdlskdf... >.< :3 Smiley-kban sosem voltam jó, nem tudom mikor mit kéne írni..
VálaszTörlésnem lett ez rossz rész, és uncsi sem, sem semmi blőőőőááá xDDDD... Nekem tetszik, nagyon, és most diadalittas vigyor van arcomon, mert végre nem telefonról pötyögök.. :DDD Talán kicsit rövid lett, de megértem, hogy most ilyen a "hangulatod".. két hete, egy normális fejezetet nem tudok összekaparni, nincs ötletem, és igeen, én is úgy érzem húzom-vonom a történetem.. Bár a tieden észre sem venni, enyémen meg tuti, azért m1... xDDD
UI: Köviit, és tarts ki, mert ez tényleg jóóóóó lett, és ezer fojtogató ölelééés :DDDDDDD
Jaj, Drágám!
TörlésEl sem hiszed, mennyire sok, számomra hihetetlen, és baromi megtisztelő dolgot írsz minden egyes kommentedbe, köszönöm szépen. Azt, hogy mindig írsz Nekem, és, hogy ennyire kitartó vagy. Umm, csak köszönöm. <3
Valamint neked is sok kitartást, és ihletet kívánok (meg magamnak is, ha!:D)!
Nagyon, nagyon szeretlek. <3
J. xx
OHHHHHHH!!! Ez az első hozzászólásom!! Hihi!! Iszonyatosan jól írsz!! Nagyon tetszik az egész történeted és a szereplők tulajdonságai is!! Ez a fejezet is nagyon jó lett!! Ne tudd meg ,hogy mennyit szoktam bőgni a szomorú fejezeteknél!! Kérem a következő részt!! Szóval én szerelmes lettem a blogodba!! :D
VálaszTörlésDrága!
TörlésEl sem tudod képzelni, mekkora örömöt okoz ilyen hozzászólásokat olvasni, tényleg, baromi jó érzés.
És - bár ez kissé abszurd, de - örülök, ha megkönnyezed őket, mert ez azt jelenti, hogy valamilyen mértékben elértem a kívánt hatást. :D
Köszönöm szépen. (:
Ölel, J.