Small Grey Outline Pointer

2014. április 30., szerda

+1. Majdnemtesó



Sziasztok!
Hű. Nem tudok mit mondani a részről, igazából semmi létfontosságú nem történik benne, sőt kifejezetten eseménymentes. Még mindig ugyanabban a buliban játszódik, ha ez nem lenne egyértelmű. :D
Mint mondtam, semmi különösre ne számítsatok, ez a rész nem Harry része, viszont úgy éreztem, erre még szükség volt, hogy igazán el tudjam engedni Liam karakterét is. Lehet, hogy Nektek untató lesz, vagy ilyesmi, szerintem viszont fontos. :')
Köszönök szépen mindent, tényleg mindent Nektek, imádlak Titeket. <333
Valamint. Köszönöm az első helyezést az ACD által rendezett blogversenyen a legmeghatóbb jelenet kategóriájában. <3
Hatalmas, csontropogtató ölelés,
J. xx


Végül már bármiféle pohárköszöntő, vagy egyéb indok nélkül iszogatunk, így a saját hülyeségemen kívül másra nem igazán tudom fogni azt, hogy elég rendesen berúgok. Most jól érzem magam, és úgy gondolom, nincsenek olyan határok, vagy szabályok, amiket ne tudnék áthágni, bár ez alól kivételt képez természetesen a járás, és egyéb szükséges tevékenység.
Részegnek lenni jó dolog, ilyenkor nincs eszedben, hogy mennyit, egyáltalán mit ittál, azt is elfelejted miért, és ha sikerül eleget fogyasztanod, talán még azt is, ki vagy.

Boldog vagyok, felhőtlenül, erre talán rásegít az az alkoholmennyiség, amit magamba öntöttem, és most eszembe sem jut semmi olyasmi, aminek legalábbis köze van a másnapossághoz, vagy a fejfájáshoz esetleg.
- Harry – nyöszörgöm, hosszan elnyújtva neve utolsó hangját, bár szerintem cseppet érthetetlenül beszélek.
- Hmm – hümmög, jelezve, hogy mondjam, én pedig a vállára hajtom a fejem. Oké, oké. Talán nem hajtom, hanem az konkrétan magától ráesik. Részletkérdés.
- Elfelejtettem – motyogom a pólójába, megrázkódik alattam, valószínűleg a nevetéstől, miközben kezével – kisebb fáziskésést követően – birizgálni kezdi a hajam, és nevetgél saját magán. Fölemelem a fejem, és körbenézek a kis társaságunkon, tekintetem megállapodik a csokiszemű srácon, aki épp Zayn-nel röhög valamin.
- Liam – nyávogom, mint valami árulkodós kislány, és kábé úgy is érzem magam.
- Mondd? – néz rám mosolyogva, de arca kissé összefolyik a szemem előtt, ezzel elég vicces hatást keltve.
- Asszem’ Harry részeg – kuncogok fel, ő pedig elneveti magát.
- Én meg asszem’, te is eléggé részeg vagy – hajol oda, és vigasztalón megsimítja a vállam. – Bár szerintem itt már senki sem józan – aha, akkor úgy tűnik, hogy ez lenne a bíztatás. Kösz Li, tényleg.

Sóhajtva nézek újból Harry-re, igazából azt terveztem, hogy befurakszom a karjai közé, és hallgatom egy kicsit a szívverését józanodásképp, de mikor rápillantok, és azt látom, ahogy a nyelvét nyújtogatja, és bandzsítva próbálja „látni” azt, inkább elvetem az ötletet. Elfordulva tőle nézek körbe a tömegen, a fel-feltörekvő röhögéssel küszködve, és megpróbálom elraktározni a tompa agyamban, hogy Harry elképesztően vicces részegen.

***


Nem igazán érzékelem az idő múlását, csak vigyorgok mindenre és mindenkire, meg néha mutogatok, vagy csak úgy random elnevetem magam a semmin. A jobb kezemmel éppen Harry vállán támaszkodok, míg a ballal a haját csavargatom az ujjamra, és azzal szórakozom, hogy amint elengedem, az rögtön visszagöndörödik a helyére.
Elég jót szórakozom rajta, mikor megérzek egy nagy kezet a vállamon.
- Hajnal négy múlt, le kéne feküdnöd Jas – mondja Liam, és csak akkor veszem észre, hogy a lámpák fel vannak kapcsolva, és varázsütésre eltűnt a táncoló tömeg, kiürült a ház. Összezavarodottan tekintek körbe, ő pedig elneveti magát, de nem tudom, hogy min.
- Harry elaludt – adja meg a választ a kimondatlan kérdésemre, mire kissé lassabban, mint az átlag, a jobbomon ülő srácra pillantok, aki valóban lejjebb van csúszva a kanapén, a szemei csukva, és minden egyes levegővételnél ajkait szétnyitva szuszog. Mosolyogva nyugtatom rajta a tekintetem, majd ügyetlenül – és kissé szédelegve – hajolok oda hozzá, és nyomok egy puszit a szája sarkába. Motyog valamit egy saját, általa kreált nyelven, nem értem, de elmosolyodik álmában, és nagyot sóhajt.
Kuncogva fogadom el Liam felém nyújtott kezét, talpra állít, majd egy ügyes mozdulattal átkarolja a derekam, ezzel megakadályozva, hogy hanyatt essek.

- Akkor most felmegyünk, menni fog? – pillant le rám, én pedig összeráncolt homlokkal meredek magam elé, és megpróbálom értelmezni a kérdését. – Ezt nemnek veszem – közli saját magával, mire beleegyezően bólintok. – Hát akkor hajrá!
- Nem igazán hiszem, hogy… - kezdem lassan, elnyújtva minden egyes szót, és most rajta a sor, hogy bólintson.
- Oké, akkor jön a B terv – mosolyog rám. Pár pillanat múltán megértem, mit is tervezett, egyszerűen a térdem alá nyúl, másik kezével a hátam támasztja, és „menyasszonyosan” cipelve engem elindul fel a lépcsőn.
- Ne, nehéz vagyok – motyogom, ő pedig csak cicceg egyet, ezzel jelezve, hogy egyáltalán nem ért egyet.
Észre sem veszem, és már a szobám előtt vagyunk, Li megáll velem az ajtóban, és a fejével a kilincs felé biccent. Veszem az adást, és kinyúlok, megfogva a hűvös fémet, és kitárom az ajtót.
- Nos, mivel feltételezem, hogy az ágyadig is képtelen lennél elmenni egyedül, beviszlek, oké? – pillant rám kérdőn, én pedig bólintok, hisz igaza van.

Li letesz az ágyam szélére, ügyetlenül nyúlok a nadrágom gombjához, és próbálom kikapcsolni – sikertelenül.
- Várj, segítek – löki félre a kezeim, és egy egyszerű mozdulattal kigombolja.
- Hé, álljon meg a menet – csapok a kezére, mikor nekiáll lehúzni rólam a rövidnadrágot. – Mi van akkor, ha meg akarsz erőszakolni?
- Ezt te se gondoltad komolyan – néz rám amolyan „á, hagyjuk, részeg vagy” pillantással, mire megforgatom a szemeim, de azért hagyom, hogy lesegítse rólam a ruháim.
Pár perc múlva a bakancsom az ágy végénél szépen egymás mellett van elhelyezve, a cuccaim pedig az asztalon – természetesen – összehajtogatva, én pedig már a puha takaró alatt kuporgok.
- Jó éjt! – mondja Liam, az ágyam szélén ülve, majd nyom egy puszit a homlokomra.
- De én nem vagyok álmos – akadékoskodom, bár én magam sem tudom, honnan ez a hirtelen éberség.
- Hát persze, hogy nem – szuszog feltűnően.
- Most meg mi van? – kérdezem nagyokat pislogva.
- Eddig tök kóma voltál, most viszont, mikor le kéne feküdnöd, természetesen nem, te ébren akarsz maradni.
- Aj, de nem fogok tudni elaludni – szenvedő tekintetem láttán megenyhülni látszik, és küszködik a feltörekvő mosolyával.
- Jó, és akkor mitől tudnál?
- Itt maradnál? – meresztem rá a híres „légyszilégyszi” tekintetet, és remélem, hogy meghatja.
- De csak amíg elalszol – bólint néhány másodperc múltán, majd a cipőit lerúgva felhajtja a takarót, és becsúszik mellém. Hálásan fúrom arcom a pólójába, míg erős karjai körbeölelnek. Dúdolni kezd, ezzel elérve azt, hogy elálmosodjak, legalább egy kicsit.

Az ő ölelése rengeteg mindenben eltér Harry-étől, hisz míg neki minden tette szenvedélyes, addig Li egyszerűen csak… Ő Liam, aki bátyám helyett is bátyám, aki mindig itt volt, és akire szinte mindig számíthattam. Ő az, aki megígérte, sosem hagy el, és mindig velem marad, megvéd bármitől.
Ő egy igaz barát, míg Harry-t teljesen másképp szeretem.

- Li? – motyogom félig már az álom és az ébrenlét között lebegve.
- Hm? – simítja meg a hajam gyengéden.
- Boldog szülinapot – suttogom, majd közelebb húzom magamhoz.
- Köszi.
- És Li? – kérdezem újból, érzem, ahogy megrázza a fejét.
- Mondjad!
- Szeretlek.
- Én is, de most már pihenj!
- Jó – suttogom nagyot sóhajtva, és már épp beszundítanék, mikor meg eszembe jut valami létfontosságú, és újból megszólítom:
- Li?
- Mi van? – suttogja élesen.
- Te vagy a legjobb majdnemtesó a világon – suttogom halkan, és még érzem, ahogy a nagy karok szorosabban fognak, majd elernyednek körülöttem, és puszit nyom a hajamba, miközben végigsimít az arcomon.
- Te pedig a legjobb majdnemhugi, Picur – hallom még távolról, majd minden előjel nélkül álomtalan álomba zuhanok, elfeledkezve a nagyvilágról, a múltról, és az összes, amit észlelek, a védelmező, biztonságot nyújtó kezek a derekam körül.

6 megjegyzés:

  1. Gyaaa, most mosolyt csaltál a búvalbaszott képemre!! Egyébként még mindig nem értem hogy mi a faszomért -már elnézést- ugrik fel az oldaladon egy autóversenyes reklám??? Mindegy is, imádtam, majdnem kitört belőlem e röhögés néhány résznél, de semmi baj! Nem akarom, hogy vége legyen ez az egyik kedvencem!! <3
    Nagyöleléééés: Marcela

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága!
      Jaj, akkor örülök, hogy megnevettetett a rész. :D
      Hidd el, én sem szeretném.
      Köszönöm szépen. :')
      Ölel, J. <3

      Törlés
  2. Drágaságom!
    Egy percig sem untam, örültem egy újabb és egyben utolsó(?) Liam-es résznek. Először nem értettem a címet (Majdnemtesó), azt hitte elírtad, hogy: Majdnem utolsó...
    Az, hogy Harry vicces részegen az egyszer biztos, Itt, Ebben a történetben... Világban! Liam pedig egy okos, aranyos, gondoskodó fiú, aki megígérte a legjobb barátjának a húgának, hogy vele marad. Örökre. Én (is) pont így képzelem el az igazi Liamet, persze humorral megspékelve ami persze itt is olvasható/észlelhető. Nem is tudom mit írjak, mindig azt írom ami az eszembe jut, illetve a gondolataimat a sztorival kapcsolatban. Már nagyon várom az Epilógust, és nem annyira várom a búcsúzást. Úgy érzem megismertelek, pedig semmit nem tudok rólad, csak azt, hogy nagyon tehetséges vagy, az írásod elképesztő, nem használsz trágár szavakat és normális, emberi módon tudod kifejezni magad ami nálam nagyon fontos. Van egy stílusod amit az írásodban észlelhető, és gondolható is, szeretem elolvasni a részek előtti "szöveget", amit te írsz nekünk, az olvasóknak.
    Milliószor ölel:
    Adri <333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, Drágám!
      Egyszerűen... A kommented után az első, ami megfordult a fejemben, az volt, hogy mégis hogyan érdemeltelek én ki Téged? Mármint, mindig annyira édes dolgokat mondasz/írsz nekem, ami teljesen hihetetlen, és fuh. Imádlak. Nagyon.
      Azt hiszem, ezt már írtam valakinek válaszként, esetleg a rész elé, már nem emlékszem, hogy ha tudsz 'olvasni a sorok között', akkor valójában megismerhetsz, vagy legalábbis egy darabkát belőlem. :)
      És örülök, hogy valaki szereti a fejezetek előtti rizsáimat. :D
      Köszönöm, köszönöm, köszönöm. <333
      Ölel, J.

      Ui.: Elképesztően fognak nekem hiányozni a kommentjeid, és a - hihetetlen - dolgok, amiket írsz. El sem hiszem, hogy már csak egy Epilógus, és ennyi volt.

      Törlés
  3. Erzem h hianyzik rgy kicsi belolem.. olyanvmikor zuhanok majd felebredek egy pillanat alatt.. azthiszem ezt hivjak ugy h megszakad a szivem.. :))
    Liam vegig itt volt a tortenetbej.. es szavak nelkul is bazi nagy szerepe volt! Annyira imadom ot, es hianyozni fog.. rz az egesz hangulata a blognak.. :()
    Na, csak irj meg igy es egyszer meg megkonnyezem.. mar most is majdnem! :)
    Ps: imadtam, es teeeged is draga! ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, Istenem. I feel u, Drága, de tényleg. Érdekes érzés ez, egyrészt jó, másrészt viszont eléggé üres vagyok most... Na, de ezt majd kifejtem bővebben a legvégén.
      Baromi sokat jelent, ha majdnem megkönnyezted, mert - már ahogy eddig 'ismerlek' - nem tűnsz egy könnyezgetős fajtának. :)
      Nagyon szeretlek, és köszönöm. <3
      Ölel, J.

      Törlés