Small Grey Outline Pointer

2014. június 5., csütörtök

Írói utószó

Édes, drága, kitartó, imádnivaló...!

Szóval. Május harmadikán került fel az epilógus, ma pedig már tizenkilencedikét írunk, mégsem engedtem el teljesen ezt az őrületet, sőt talán soha nem is fogom. Nem megy, és nincs olyan nap, hogy ne gondoljak rá, ne töltsön el büszkeséggel, hogy igenis véghezvittem, befejeztem valamit.
Életemben nem írtam még ilyesmit, azt sem tudom, mit kéne mondjak...

2013. 09. 20. este tizenegy óra negyvenöt perc volt, közeledve az éjfélhez, én pedig szarrá untam az agyam gondoltam egyet, és megalkottam ezt. Nem tudom, mi okból, vagy épp mi is vezérelt legfőképp. Talán szerettem volna kipróbálni magam valamiben, talán szerettem volna megmutatni saját magamnak is azt, hogy képes vagyok véghezvinni valamit. 
És... Azt hiszem, most mondhatom azt, hogy sikerült, hogy megcsináltam. Mert igenis, végigvittem, végigírtam, sőt néha sokkal inkább úgy mondanám, hogy végigszenvedtem. Igen, sokszor konkrétan gyűlöltem, nem tudtam, hogyan tovább, nem tudtam, mi lesz a következő fejezetben, és sokszor csak egy kusza valami volt már a történet helyett a fejemben. Mégis sikerült mindig kibogoznom a szálakat, és azt hiszem, hogy végül is egész kerek kis sztori keletkezett belőle.

Rengeteg fejtörést okozott.
Rengeteg éjfélig-fennmaradós-gondolkozós-nem-tudom-mi-legyen-ezután estét okozott.
Rengeteg fülhallgatóval, és kattogó aggyal történő elalvást okozott.
Rengeteg mosolyt, és nevetést okozott.
És néhány könnycseppet is, azt hiszem.
Nekem legalábbis mindenképp.
.......................

Egen. Nos, május tizenkilencedikén elkezdtem valami utószó féleséget pötyögni. Aztán viszont bezártam. Nem ment. 
Most meg már június 5 van, több mint egy hónap a befejezés óta, az állás viszont még mindig nem változott. Még mindig nem megy, még mindig nem akarom megírni ezt, és még mindig... Még mindig gőzöm sincs, hogyan fejezzem ki magam.

Sosem voltam jó abban, hogy elmondjam, hogyan is érzek, és hogy elmondjam, mi is jár a fejemben, legszívesebben most is csak egyetlen szó nélkül megölelnélek Titeket egytől-egyig, nélkületek ez az egész nem lett volna semmi.
Csak egy kósza ötlet maradt volna, egy hülye képzelgés, vagy csak néhány sor a törifüzetem hátuljában.

Azt hiszem, életem egyik legjobb döntése volt, hogy megnyitottam ezt a blogot, rengeteg kedves embert ismertem meg általa, és talán olyat kaptam itt, amit sehol máshol nem lehetett volna.
Sokat tanultam, fejlődtem, és Nektek köszönhetően sikerült véghezvinnem.

Nem tudom, mit jelentett Nektek a történet, és csak reménykedni tudok abban, hogy legalább annyit adtam, mint amennyit kaptam is Tőletek.
Én csak...
Köszönöm, hogy velem vagytok/voltatok.
Köszönöm, hogy volt, akit érdekelt.
Köszönöm, hogy volt, aki kommentelt.
Köszönöm, hogy vártátok, hogy türelmesek, és édesek voltatok.
Köszönöm, hogy velem együtt utáltátok Kyle-t.
Köszönöm, hogy támogattatok.
Köszönöm, hogy... Hogy olvastatok, én csak köszönöm, mindent köszönök, és ez most nem csak egy üres szó. Ez most minden, amit gondolok.

Szerettem, örökké szeretni fogom ezt a történetet, talán lesz majd, hogy elolvasom, sőt, talán olyan is lesz, hogy Ti újraolvassátok majd, és együtt szörnyülködünk rajta, hisz valljuk be, eleinte elég borzasztó volt. :D
Tudom, hogy ez még mindig kevés, és hogy többet kéne írjak néhány semmitmondó sornál, hogy még ki kéne töltsem ezt a fehérséget itt, de nem megy. Nem tudok többet mondani, mindenesetre - ezredszerre - köszönöm, rengeteget jelentetek nekem, hiányozni fogtok, hiányozni fog ez az egész, de azért remélem, hogy lesznek, akiknek megmarad az emlékezetükben a történet. Jasmine, Harry, vagy... Vagy bármi.

 
Csókoltatlak titeket, hatalmas, csontropogtató ölelés,
J. <3333333 

 

13 megjegyzés:

  1. Jézus isten az égbe!!! Most jutottam nethez mert tönkretettem az új telefonomat, ezért ma lett a régi újra szolgálatba véve. Miközben itt olvasok betegen, a kutya megnyalta a telefon képernyőjét, de semmi baj. Imádtam és kész.
    Hatalmas ölelés: Jenny

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, azt hiszem, már meg sem lepődöm. :D
      Ölel, J. <3

      Törlés
  2. Drága Jasmine!
    El sem tudom mondani, hány mosollyal teli percet tölthetett el a blogodat olvasva. Az epilógusnál már sírtam, nem akartam elengedni Jasmine-t és Harry-t. Még most is eszembe szokott jutni a történet amin nevettem, sírtam, mosolyogtam vagy éppen szörnyülködtem. Nagyon hálás vagyok, hogy megosztottad mindezt velem, hogy részese lehettem e történetnek.
    Most, azthiszem utoljára kommentelek itt, így millió ölelés és puszit küldök!😘
    Adri 💖💜💟💗💚💙❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, egyetlen Adri!
      Mindig mosolyt csal az arcomra, ha látom, hogy Te írsz.
      Huh, köszönöm, tényleg, köszönök mindent. El sem tudod képzelni, mennyit jelent, hogy itt voltál. <333
      Ezerszer ölel, J. <3

      Törlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  4. Drága Jasmine!
    Asszem, írtam már egy kis csöpögősséget, úgyhogy most nem teszem (jobb neked így, hogy nem kapsz belőle :) ).
    Nem teljesen fair, hogy te mondj köszönetet. Hiszen mi is unatkoztunk, aztán rátaláltunk EGY blogra. Elolvastuk. És hirtelen A blog lett. És bár megint uncsiztunk, amikor nem volt rész, végtére is a hétköznapok szürkeségét elfelettette ez a blog. Remélem, hogy értelmesen le tudtam írni egy kicsit abból, amit gondolok. Szóval: Miköszi! :)
    U.i.: Én már elolvastam egyszer újra az egészet, és hülyeség az, hogy béna az eleje.
    U.i.2.: Kaphatnánk egy új blogot? Felőlem Csingiling nemi életéről is szólhat, csak te írd. Lécci.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Drága!
      Jaj Istenem, ne mondj ilyeneket, őszintén fogalmam sincs, hogyan reagáljam le...
      Köszönöm, tényleg, baromira köszönöm, és hidd el, én sokkal több hálával tartozom, mint Te. <333
      egyébként a bejegyzésem végén lévő néhány link mind az enyém, az Uncertain már a 14. fejezeténél tart, az Újrajátszásra pedig nem rég került fel az előszó. Nem kell aggódni, nem hagylak titeket olvasnivaló nélkül ezentúl sem, de erre szánok majd szerintem még egy külön bejegyzést. :)
      Ölel, J. <33

      Ui.: Igenis KÖSZÖNÖM! :D

      Törlés
  5. Nem tudom hogy ezt el fogod e olvasni, de én leírom.
    Szóval, most találtam rá a blogra igaz kicsit későn dr megérte. Egyszerűen ittam a szavaid és a szereplőkkel együtt sírtam, nevettem. Meglepődtem hogy képes voltál negyven fejezetig húzni ezt de rájöttem te nem vág sablon. Épp ez volt a jó benne. Hogy más mint a többi. Sokzor szidtalak (nem komolyan nyugi<3) hog miért kinzod szegényeket de rájöttem ez így tökéletes. Ha hiszed ha nem együtt érzek veled, a szereplőkkel. Egyszerűen köszönöm. Köszönöm hogy végre egy normális blogot is olvashatók ahol nem az az alap h talkoznak egymásba szeretnék pár vita majd heppi end. Nem ez valami rendkívüli, és csodálatos. Amm bocsi a helyesírási hibákért de telefonról pötyögöm ezt pár sort. De tudom ám a titkod! Hogy hogy túsz ilyen kicseszettül írni. Hiszel magadban. Ez a legfontosabb ;) nagyon nagyon szeret(t)em a blogot mindig egy kedves emlék lesz amin képes voltan sírni. Egen..egyébként amit az interjúhoz írtál egyszer a kezedbn fogod tartani a konyved amit nekem fogsz dedikalni! Persze én is dedikalom a sajatom neked (szép álmok) jó eltértem a targytol xdd szóval egyszerűen remekül összehoztad ezt z érzelmes mégis élvezhető nyál mennyiségű sztorit!
    Ölelés !!<3
    SS ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Drágám!
      Jaj, hogyne olvasnám már el, most egyszerűen nem is tudok mit mondani.
      Könnyeket csaltál a szemembe a kommenteddel, elképesztően édes vagy, amiért tetszett a történet, és nem találod sablonosnak, hisz én néha igenis annak láttam.
      Elképesztő hálát érzek most, én csak.. Tényleg, gőzöm sincs, hogy köszönjem meg, hogy olvastál.
      Az a rész, hogy hiszek magamban, nem mindig volt igaz, rengetegszer szerettem volna abbahagyni ezt, végül aztán mégsem tettem, bár lehet, hogy pont ez köszönhető annak a bizonyos hitnek. Nagyon remélem, hogy egyszer tényleg dedikálok majd valamilyen - akármilyen - könyvet, sőt, azt is, hogy majd Te is ugyanezt teszed. :D
      Köszönöm. Tényleg. <333
      Ölel, J. <3

      Ui.: Én nem magam szidtam a történet közben, hanem a szereplőim, amiért ilyen esetlenek, és szerencsétlenek voltak, megérdemelték a happy end-et. :D

      Törlés
    2. Én téged is :P hogy olyan vagy, hogy hagyod őket szenvedni és őket is. Néha szívesen a képükbe orditottam volna h VAK VAGY?! Szóval én is jól el voltam :P most olvasom a többi blogod és nncsenek rá szavak! Borzasztóan tetszenek!! Hapci
      SS ;)

      Törlés
    3. Igen, én is ordibáltam volna velük, sokszor a fejem fogtam közben. :D
      Köszönöm, ez sokat jelent. <3
      Egészségedre! :D
      J. xx

      Törlés
    4. Szia készíthetek veled egy interjút?<3
      SS

      Törlés
    5. Jézusom, persze, de ezt ha lehet, inkább e-mailbe. :)
      (jasminesamuels0@gmail.com)
      Ölel, J. <3

      Törlés